A hangyák a föld alatt élnek, pompásan kiépített lakásokban, és egy kis tölcsér alakú nyíláson át jönnek a napvilágra, amely nyílás körül egy kis dombocska található, amit a föltúrt föld alkot. Egy ilyen tölcsérnyílás és a közeli másik tölcsérnyílás között kis utacska vonul. Ezen közlekednek a hangyák szép sorban, mint a katonák. Hogy milyen gonddal vannak ezek az utak építve, azt mutatja az is, hogy némelyiknek a mentén hatalmas fák is vannak, különösen azoknak a mentén, amelyek hatalmas fák tövében húzódnak meg.
A kis föld alatti lakásokban a hangya egész nyáron át télre való táplálékot hord össze, amiből az látszik, hogy igen okos állat. Nem csoda, hiszen a feje majdnem olyan nagy, mint a potroha, márpedig bizonyos, hogy például mi is okosabbak lennénk, ha a fejünk akkora lenne, mint a törzsünk. Aztán még azt is mutatja ez a megbocsátható árufölhalmozás, hogy a hangya igen előrelátó állat, ami már azért is csodálatos természeti tünemény, mert a szeme oldalt van.
A hangyák által alkotott kisded társadalmakat hangyabolynak nevezik. Ezek a kis társadalmak igen harciasak, ha például egy ilyen bolyba belekerül egy hernyó vagy gyík. A hangyák rámásznak, és agyonmarják, fölfalják. Ezért helyes dolog, ha valaki az ilyen bolyra rálép, és széttapossa. Aki harcol, az ellen harcolni kell. Vannak ilyen randa hangyabolyok a világon, kár, hogy nincs mindegyikre egy megfelelő méretű csizmás láb.
A nőstény hangyák mindennap egy tojást tojnak. A hangyatojás fehér és viszonylag igen nagy, mert majdnem akkora, mint a hangya egész testének a fele. A nőstény hangya igen szerény állat, mert azt a nagy tojást csöndesen, minden kotkodácsolás nélkül tojja, nem úgy, mint a nagyszájú tyúk, aki az aránylag kis tojás miatt akkora lármát csap, hogy nem is lehet csodálni, ha egy tyúktojás olyan sokba kerül.
A hangya élettartama eddig még ismeretlen. Egy igen kiváló természettudós egyszer meg akarta állapítani, s e célból figyelni kezdett egy fűszál árnyékában fekvő hangyát. Két évig figyelte, de akkor megunta a további figyelést, és megfigyelésének eredményéről írt egy hetveníves munkát, amelyben kimutatta, hogy a hangya két évig legalább elél. Később azonban egy másik, még kiválóbb természettudós kimutatta, hogy az első számú kiváló tudós megfigyelése értéktelen, mert hitelesen megállapította, hogy az általa megfigyelt hangya már a megfigyelés első pillanatában döglött volt…