Húsvét táján édes szokás
A vödörrel locsolkodás.
Nálam is van szagos kölni,
Ha rádöntöm, meg fogsz ölni?

Verset kéne mondani mostan,
persze rögtön, itt, és nyomban.
Legyen benne nyúl és tojás,
kölnivíz meg egyebek,
Hogy a versem hallgatói boldogok legyenek.
De ha már ezt felsoroltam,
A szót tovább minek is nyújtsam,
Felteszem inkább a kérdést,
Szabad-e locsolni?

Nem szoktam én mocskolódni,
eljöttem hát locsolkodni.
Kegyed szép kis virágszál,
piros tojást rámtukmál.
Ha pénze van, az is jó,
nem vagyok én Télapó...

Itt a húsvét,
Eljöttem ismét.
Meglocsollak illatos ámbrával,
Ide az áfás számlával!

Zöld erdőben jártam,
Valóságshowt láttam.
Nem győztem a végét várni,
Kezdtem már a végét járni.
Hazajöttem étlen-szomjan,
Meglocsollak azon nyomban.

Köszönöm a sorsnak, hogy az utamba ejtett
És minden édes csókot a számon felejtett.
Akkor tenne még igazán szépet,
Ha örökre nekem adna téged!

Tiszta szívvel betörök,
Ha kell embert is ölök.
Elfognak, s felkötnek,
Áldott földel elfödnek.
De okos vagyok, szép és laza,
Fölállok azt húzok haza!

Ég a napmelegtől az ojjektum sarka,
Tikkadt hidralika, mittudomén rajta;
Hűs okszigén csillan a tartály mélyében,
Harmincezer litér van a bendőjében.
Vagy háromszázezer? Sándor nem is tudja,
Koncentrál erőssen, homlokát ráncolja;
Jó munkásember-e Árpád? Fogarasi?
A nővérje, Malvin - kérem kapcsojja ki.

Mikor a lány gatyát mos,
Akkor bizony nem álmos,
Gondolkodik felőle,
Hová lett a csingilingi belőle!

Zöld erdőben jártam,
Trágyadombot láttam,
Rá is álltam,
Elestem és hánytam!